10 órára kell mennem.
Reggel négy órakor elkezdem inni a változatosság kedvéért
a sós hashajtót. Hatás nem marad el, rájöttem, hogy lehet
egyszerre két lyukon pisilni. Annyira nem vészes.
Sokkal jobban féltem tőle.
9-ces busszal fogok bemenni. Ki fogom bírni? Hogyne bírnám ki!
Kibírtam.
10 órakor kapok egy beleegyezési nyilatkozatot. Aláírom.
Majd szólítanak.
Betessékelnek egy vizsgálóba. Tessék deréktól lefelé levetkőzni.
Számítottam rá, hogy nem nadrágon keresztül történik a vizsgálat.
Felültem egy vizsgálóasztalra, kaptam A3-as nagyságú papírvattát.
Azzal eltakarhattam a sunámat. Majd vártam.
A főorvos úr vizsgál- mondja az asszisztencia. Közel fél órám volt, hogy körül nézzek.
Előttem egy átlátszó tartály, melyben ismerős lé volt. Reggel ilyet ürítettem én is.
Csöve a padlón keresztül csatlakozott a mellettem álló géphez.
Megjelent Dr. V.Sz.L. ismerősként üdvözölt.
Azonnal elfelejtettem, mitől aggódok:
már nem az osztálytársamat láttam, hanem az orvost.
Oldalra kellett feküdnöm, valami krémmel bekenték a popómat,
majd éreztem, hogy a koax kábelnél egy icipicit vastagabb vezeték lassan kúszik bennem előre. Levegő befújásával segítették az útján. Szinte semmit nem éreztem,legalább is fájdalmat abszolút nem. Majd kérte, forduljak hanyatt. Én hasra akartam fordulni :).
A pozíció váltás után, már teljes egészében láttam a színes képernyőt.
Mintha egy belülről kivilágított rózsaszín porszívó gégecsőben haladnánk.
Egy helyen az összeszűkült részt egy daganat körbehálózza. Innen biopsziát vettek.
Sejtettem, ez nem jót jelent. 10 perc alatt véget ért a vizsgálat.
Ami az után következett senkinek nem kívánom!
Daganatod van, meg kell műteni, kivágják a vastagbél ezen részét, utána kemoterápia.
Még el sem jutottak a szavak az agyamig, olyan sírásba lendültem, hogy a vigasztaló szavakat sem hallgattam meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése