Kicsit féltem, mert nem túl jó állapotba érkeztem a "helyemre". Hamar becsekkoltam, első nap semmi probléma. Vittem a kis rádiómat , egész nap szólt. Hol aludtam, hol fent voltam. A ebéd pocsék volt, de valahogy éhes sem voltam.
Második nap már délelőtt éreztem, valami nem ok.
11 órára olyan rosszul éreztem magam, hányinger kínzott, majd sárga foltok lebegtek előttem. Nem fájt semmim, csak rosszul éreztem magam. Hiába kaptam a hányinger elleni injekciót, alig javított rajtam valamit. Na, gondoltam, most én jövök.
Más nincs, mint kihasználni a víz gyógyító erejét.Másfél literes flakonomat 4-szer töltöttem, és egyszerre annyi vizet ittam, amennyit csak bírtam.Este 6 óráig 6 liter tiszta csapvizet megittam. Óráról órára jobban lettem.Estére túl voltam a krízisen. Reggel 5 órakor ébredtem és már nyomattam a vizet. Kicsit gyengének éreztem magam.
Hazafelé kipróbáltam az ingyenes betegszállítást. Senki nem ajánlotta fel konkrétan erre a napra, hogy hazahoz.Tudom egy telefon kellett volna Attila unokaöcsémnek, már repült is volna értem.
Fél tízkor indult velünk a betegszállító, én voltam az utolsó, akit 12 órakor lerakott. Közben jártunk Pusztaszabolcson, Dunaújvárosban, a kórháznál egy órát várakoztunk. Legközelebb busszal jövök haza, még ha a buszmegállótól négykézláb jövök, akkor is.
Itthon egy nagyot aludtam, a kezemen újabb barna folt éktelenkedik, kb. 10 cm hosszan,/elégett az ér -mondta a nővér/. Jól érzem magam. 10-es skálán a közérzetem 7-es, de tartom magam és két napig fekszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése