Elvarratlan szálak

Szerdán mentünk a Varga-gombás előadásra. Dr. B.M. egy rendkívül szimpatikus középkorú nő várt bennünket. A gomba hatásával tisztában voltunk, hiszen azért jelentkeztünk. Többes szám az Erna jelenlétét jelenti, aminek nagyon örültem. Én figyeltem, ő jegyzetelt A félórás tanácsadás egy órára sikeredett. Biztosan fogunk még találkozni Dr. B.M.-nal! Nagyon sok mindenre rávilágított, amiket eddig is tudtam, arra pedig ráerősített!
 A gyógyulást a lelkünk tisztába tételével kell kezdeni. Visszamenni a múltba, elengedni, azt ami rossz és csak a jót megtartani. Többször említette, hogy menjek vissza és ölelgessem, szeretgessem azt a kislányt, aki voltam. Ez a három kép jut ilyenkor eszembe:

Ha egy kicsit belegondolok, a Ratkó-korszak miatt mennyi mindent megtett az anyukám, hogy én ne legyek. Persze utána már szeretett, de a szegénység miatt nem számított arra, hogy ilyen gyorsan jövök a tesóm után. De tudom, hogy sohasem bánta meg, hogy vagyok. Egyre biztosabban tudom, hogy az az ölelés, ragaszkodás,ami látszik, egy oldalú! El kell engednem a nyakát. Lemegyek alfába és megteszem. Felhívtam telefonon, elmondtam, mivel küszködök, és rám csapta. Kértem, legalább addig ne haragudjon rám, még meggyógyulok. Tényleg ezt fogom tenni, elengedem, ez nekem se jó, hogy hat éve megszakította velem a kapcsolatot, ami addig sem volt felhőtlen. Itt fogom kezdeni, elvarrom ezt a szálat....