Kórházi ing, bekötik az infúziót, harmadik leszek. Fekszek az ágyban és várom a sorsomat. Szegény kisgörény, ha tudná, hogy csak órák vannak hátra az életéből. Nővérkék szerint 10 óra magasságban jönnek értem. 10 órából 14 óra lett. Ezzel a várakozással, csak csak kibékültem volna, de az hogy a műtő folyosóján még 2 órát kell várnom... Ezt nem gondoltam volna! Na ott már elkapott a félelem, nem tudtam magam leállítani, úgy sírtam mint a záporeső! NAGYON FÉLTEM! Ott tartózkodásom alatt itt éreztem csak nagyon egyedül magam! Betoltak a műtőbe, keresztre feszítettek, elém raktak egy keretet és ...... felébredtem, illetve ébredeztem az ágyamban iszonyú fájdalmak között, de a szeretteimmel. Valamiket mondtak nekem, talán hogy túl vagyok rajta. Aztán csak fájdalmat éreztem, visszaájultam az alvásba. Éjszaka kiültettek az ágyam szélére, majd mint egy darab fa eldőltem, kaptam is egy helyes katétert, mert pisilni nem tudtam kimenni!
 |
| Ezt a képet is bevállalom: műtét után, fogatlanul,és kegyetlenül szarul |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése